Hozzávalók - kb. 80 darabhoz: 

1 deci méz, 
8 deka porcukor, 
10 deka margarin, 
1 teáskanál mézeskalácsfűszer, 
1 tojás, 
1 csapott teáskanál szódabikarbóna, 
35 deka liszt, 
csipet só. 

A mézet egy lábosban, kis lángon meglangyosítjuk (melegen ugyanis folyékonyabbá válik, könnyebben kezelhető lesz). Felolvasztjuk benne a margarint, beleütjük és elkeverjük benne a tojást, a porcukrot, a mézeskalácsfűszert.

Babonából* egy csipet só is kell bele, ugyanis MINDEN tésztába kell egy csipet só!

Belekeverjük még a szódabikarbónát és a lisztet is, majd az egészet jól kidolgozzuk. Az egyelőre kezelhetetlenül ragacsos masszát egy kiterített darab folpackra kotorjuk (a biztonság kedvéért dupla széleset gyártunk: kb. 10 centis átfedéssel egymásra helyezve két darab folpack széleit), bucivá tekerjük és fél órára a mélyhűtőbe tesszük, hogy kicsit visszaszilárduljon, visszakeményedjen.

A hűtőből kivéve, először csak az egyik felét nyújtjuk ki: belisztezett sütőpapíron a legcélszerűbb, így kisebb a valószínűsége, hogy odaragad. 2-3 milliméteres vastagságra törekedjünk. A szaggatáshoz nem érdemes bonyolult formákat használni, mert ez a tészta sütés közben nagyon dagadni fog, és úgysem érvényesülnek a finom részletek.

180 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütjük. Esetleg 11 percig. De nem tovább, mert akkor nem lesz puha. Amikor kész van, persze megtévesztően nagyon puhának tűnik, de ahogy hűl, úgy lesz egyre keményebb. Ha viszont betartjuk a 10 perces sütési időt, akkor biztosan nem fog beletörni a fogunk. Ellenben ha túlsütjük, akkor bazi kemény is lehet.  

*ezt a receptet ugyanis nem a #fizikusaférjem írta be, hanem én, egyes-egyedül! (KRM)